Juhász Péter fütyülője

A politikusok egy csomó mindennel tudnak dicsekedni. Van olyan ugye, aki megszedte magát a négyes metró beruházásból, aztán akad olyan, aki pezsgővel koccintgatott Románia nemzeti ünnepén az Erdélyt bitroló ország képviselőivel, van olyan, aki helikopterezget – például Kóka! –, aztán az is megesik, hogy valamelyik Brüsszelben éri el a magyar gazdaság legnagyobb sikerét azzal, hogy elrendezi a Paks II beruházás EU-s ügyeit.

És van olyan, aki folyton a fütyülőjével jön.

Szinte kérkedik vele! Hogy az övé a leg…

Ne is fejezzük be a mondatot!

Szóval itt van ez a Juhász Péter, akivel kapcsolatban másról sem hallani, csak a fütyülőjéről. Érdekes, hogy mindig a nemzeti ünnepeken húzza elő. Nem számít neki az ötvenhatos mártírok emléke, de úgy tűnik, hogy a saját fütyülője az ő fejében és lelkében még az 1848-as hősöket is elhomályosítja.

Van az a férfi típus, amelyik a fütyülőjével gondolkodik. Nem szerencsés és általában a nők között csak ideig, óráig (percekig…) népszerű.

Meg ugye van az a mondás, hogy amelyik kutya ugat… Másként, amelyik fütyülő hangos, az talán nem…

A fene tudja!

Mondjuk mindenki jobban járna vele, ha Juhász Péter a saját fütyülőjével lenne elfoglalva. Egyedül. Nem tukmálná rá másokra.

Kapja be a fütyülőjét például annak a lakásnak a nappalijában, amit bérel, pedig nincs is fizetése. Persze otthon azt csinál, amit akar. Csak hagyja a többséget ünnepelni.