Juhász Péter fütyülője
A politikusok egy csomó mindennel tudnak dicsekedni. Van olyan ugye, aki megszedte magát a négyes metró beruházásból, aztán akad olyan, aki pezsgővel koccintgatott Románia nemzeti ünnepén az Erdélyt bitroló ország képviselőivel, van olyan, aki helikopterezget – például Kóka! –, aztán az is megesik, hogy valamelyik Brüsszelben éri el a magyar gazdaság legnagyobb sikerét azzal, hogy elrendezi a Paks II beruházás EU-s ügyeit.
És van olyan, aki folyton a fütyülőjével jön.
Szinte kérkedik vele! Hogy az övé a leg…
Ne is fejezzük be a mondatot!
Szóval itt van ez a Juhász Péter, akivel kapcsolatban másról sem hallani, csak a fütyülőjéről. Érdekes, hogy mindig a nemzeti ünnepeken húzza elő. Nem számít neki az ötvenhatos mártírok emléke, de úgy tűnik, hogy a saját fütyülője az ő fejében és lelkében még az 1848-as hősöket is elhomályosítja.
Van az a férfi típus, amelyik a fütyülőjével gondolkodik. Nem szerencsés és általában a nők között csak ideig, óráig (percekig…) népszerű.
Meg ugye van az a mondás, hogy amelyik kutya ugat… Másként, amelyik fütyülő hangos, az talán nem…
A fene tudja!
Mondjuk mindenki jobban járna vele, ha Juhász Péter a saját fütyülőjével lenne elfoglalva. Egyedül. Nem tukmálná rá másokra.
Kapja be a fütyülőjét például annak a lakásnak a nappalijában, amit bérel, pedig nincs is fizetése. Persze otthon azt csinál, amit akar. Csak hagyja a többséget ünnepelni.
