Lovagkeresztet kérek, feltételekkel!

Most itt a nagy lovagkereszt visszaadási láz kellős közepén én szeretnék kérni egyet. Illetve nem is annyira egyet, inkább többet. Miattam nem adja vissza senki, azt garantálom, sőt ha lehet, akkor még többen kérnek majd belőle. Javaslataim is vannak arra, hogy kiknek kell még velem együtt kapnia. Meg is kerestem a javaslataimmal a köztársasági elnököt. 

Tisztelt Köztársasági elnök úr! Kedves János!

Bocsánat a bizalmas hangnemért, de ismeretségünk legalább ötven százalékos: én tudom, hogy ki vagy. Komolyra fordítva a szót, voltunk mi már ugyanannál a tónál horgászni, és mi pecások azért megengedhetjük magunknak a tegeződést.

Azért fordulok hozzád, mert tudomásomra jutott, hogy a lovagkereszt ilyen, olyan fokozatából van most néhány felesleg, így ha lehet akkor szeretnék kérni egy kitüntetést. Engem még az sem zavar, hogy nem minden liberális értelmiségi adta eddig vissza, de remélem, hogy ők is megteszik.

Azért lenne néhány kikötésem, mert ha jól figyelek, akkor ennek kezd kialakulni egyfajta kultúrája mifelénk, vagyis nem lehet csak úgy örülni egy plecsninek, hanem kell valami körítés is mellé. Ja és előre szólok, hogy utánam bárki megkaphatja, én semmiképpen sem adom majd vissza, mert azért az mégiscsak nonszensz lenne. Gondolj bele, hogy megkapom, a Humbák művekben alaposan megünnepeljük a barátokkal, aztán egyszer meg visszaadom? Az egész bulit, hovatovább az esetleges lerészegedést tennénk ezzel értéktelenné, ilyet meg rendes ember nem tesz.

Na, de akkor nézzük a feltételeket, az úgynevezett körítést.

A helyzet az, hogy esetemben nem visszaadásról lenne itt szó, hanem arról, hogy ha már én is kapok egy keresztet – tényleg szívesen elhozok egy párat, ne porosodjon már ott a Sándor Palotában –, akkor néhány havert is vegyünk bele, jobb lenne a hangulat már a kitüntetések átvételekor is – pezsgőt, pálinkát viszünk, nem kell aggódni.

Van egy észak-koreai barátom, Vin Cen Tung, őt is mindenképpen tüntesd ki, ha lehet, akkor az enyémnél magasabb fokozatú érdemrenddel, mert mégiscsak nagyon rendes ember.

Aztán Ákos barátomnak, Almának és Sanyámnak is kérek egy bármit. Ha lehet, akkor Ákos valami nagykeresztet kapjon, Alma is, Sanyámnak jól lesz olyan, mint az enyém, de ha lehet, akkor az övét Szurgent Lajos, kiváló edző adja át, öt liter kannásborral. Azért is lenne jó, ha együtt kapnánk, mert akkor egy füst alatt megoldhatnánk az ünnepséget, így azért mindenkinek költséghatékony lenne – főleg a Humbák műveknek. 

Ha már itt tartunk: van nekünk egy egyesületünk, amit történetesen én vezetek, velem együtt mindenképpen tüntesd még ki kérlek, a két alelnökét is. Ne érezzék magukat kellemetlenül. Most képzeld el, hogy én, mint elnök ülök a nagy asztal mellett a keresztemmel, ők meg csak ott kötött pulóverben, vagy ingben, plecsni nélkül, szinte pőrén. Nem lenne az jó senkinek.

Ha esetleg a raktárban van valami kisebb, nőies kereszt, akkor a feleségem örülne, meg a gyerekek is – ketten vannak. Milyen szép lenne, ha vasárnap az asztal körül ott ülnénk négyen, talpig keresztben.

Attól nem kell tartani, hogy miattam, vagy a felsoroltak bármelyike miatt valaki is visszaadná a kitüntetését. Részint azért, mert addigra már nem lesz olyan, aki képes ilyen hülyeségre, másrészt mi mindannyian kurva rendes emberek vagyunk.

Legalább annyira, mint Bayer Zsolt. Egyébként, ha esetleg növekvő raktárkészlet van keresztből, akkor csak úgy simán, minden pompa nélkül is elfogadjuk, ne porosodjon ott neked. Mert szeretnénk egy listán szerepelni a publicistával. 

Maradok tisztelettel!

http://gorbetukor.blogstar.hu/./pages/gorbetukor/contents/blog/29695/pics/lead_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Ezeket a cikkeket olvastad már?